A ma élő kengurufajok közül az egyik legszélesebb körben elterjedt, legnagyobb elterjedési területű faj. Ausztrália belső, nagy kiterjedésű, ám vízben általában igen szegény területei, sivatagjai és félsivatagjai tartoznak a faj elterjedési területéhez. Egyedül a Vízválasztótól keletre eső területeken, Ausztrália északi partvidékén, illetve a kontinens délkeleti és délnyugati csücskében nem honos. Ez a leggyakoribb kengurufajta, évente 3 millió példányt ölnek meg.
A magányos állatok ritkák, általában kisebb létszámú csoportokban élnek. A hímek amolyan "bokszmérkőzések" során vívják ki a csoport feletti uralom jogát. A vörös óriáskenguru nem mondható a szó szoros értelmében éjszakai állatnak, mert hajnalban és a délelőtt korai óráiban, valamint késő délután is aktívak. A déli nap heve elől azonban legtöbbször árnyékba húzódnak. Tápláléka általában igen alacsony táplálóanyag-tartalmú fűfélékből áll, de cserjék leveleit is fogyasztja. A szabad természetben 12-18 évig, állatkertben akár 25 évig is élhet.
Az ivarérettséget 1.5-2 éves kor között éri el. A párzási időszak egész évben tart, az élelem és a víz mennyiségétől függ. A vemhesség 33 napig tart. Születése után a kengurukölyök erős mellső lábával felmászik a nyomon, amelyet az anyja az altestén nyálával megjelölt, s így biztonsággal az erszénybe jut. Anyja erszényében a csupasz kölyök azonnal megkeresi a mellbimbót, és 70 napig el sem engedi. Az erszényben fejlődik ki teljesen, itt nő ki a szőrzete, itt nyílik ki a szeme is. Csak öthónapos korában dugja ki a fejét az erszényből. Amikor elhagyja az erszényt, körülbelül 3,5 kilogramm a testtömege. Az idő előrehaladtával a fiatal kenguru egyre több időt tölt az erszényen kívül, de a születéstől számított 235 nap táján az anya már nem engedi vissza, hiszen várja a következő kölykét. A kölyköket mintegy egy éves korukig szoptatja az anyaállat. A nősténykengurunak folyamatosan lehetnek kölykei-egyszerre lehet vemhes, hordozhat kölyköt az erszényében, és kísérheti őt egy harmadik kölyök is.
Nemcsak a vörös óriáskengurura, hanem az összes többi óriáskenguru-fajra jellemző az, hogy a nőstények lényegesen kisebbek a hímeknél. Ennek az a magyarázata, hogy a nőstények, amint elérik felnőttkori fejlettségüket, nem növekednek tovább. Ezzel szemben a hímek, ahogy telnek-múlnak az évek, folyamatosan tovább növekednek, még ha egyre csökkenő ütemben is. Bár a nőstények kisebbek maradnak, de általában tovább élnek a hímeknél. Bár az állatkerti óriáskenguruk gyakorta elérik a húsz éves életkort is, a természetben ez igen nagy ritkaságnak számít. A természetben ugyanis sokkal mostohább körülmények uralkodnak, s ennek hatására sok állat már kölyökkorában elpusztult.